A keleti szürke óriáskenguru (Macropus giganteus)

Alapinformációk:
Besorolása: emlős
Táplálkozása: növényevő
Átlagos élettartama a vadonban: 8-10 év
Testmérete: 2,1 méter
Súlya: 54 kilogramm
Társas élete: családközösségek
A szürke óriáskenguru fizikai jellemzői
A szürke óriáskenguru több mint 56 km-es óránkénti sebességgel képes ugrani. A szürke, vörös és a wallaroo kengurukat azért nevezik óriáskenguruknak, mert sokkal nagyobbak, mint a közel 70 többi kenguru faj.
![]() |
Ők a legnagyobb méretű kenguruk |
A szürke óriáskenguruk erős hátsó lábaikon ugrálnak, és ezt nagy sebességgel teszik. Elérhetik az óránkénti, 56 kilométert meghaladó sebességet is. Hatalmas lábuk lehetővé teszi számukra, hogy 8 méter hosszú lépéseket tegyenek, és 1,8 méter magasra felugorjanak.
A nagyobb hím kenguruk erős testfelépítésűek. Sok más fajhoz hasonlóan, ők is megküzdenek néha potenciális nőstény társukért. Gyakran rátámaszkodnak erős farkukra, és a szintén erős hátsó lábaikkal "boxolnak" egymással. Továbbá harapni is tudnak, és éles karmaikat is használják, főleg amikor a dingóhoz hasonló ellenséggel kell megküzdeniük.
Szaporodásuk
A nőstények egyszerre csak egy kölyköt hoznak a világra. A kengurukölyök azonnal bemászik anyja erszényébe, és két hónapig nem bújik elő. Amíg el nem éri a 10 vagy 11 hónapos kort, a rémült fiatal kenguru, másnevén erszényes, gyorsan lebukik anyja biztonságos erszényébe. Ahogy nő, gyakran lehet látni, hogy fejét és lábát kilógatja az erszényből.
![]() |
Kicsinyüket sokáig az erszényükben hordják |
A szürke óriáskenguruk úgynevezett "családközösségekbe" csoportosulnak. Az őslakosok és az európai ausztrálok évszázadokat töltöttek azzal, hogy a nyílt területeket megtisztítsák, és vízforrásokat hozzanak létre - mindkettő nagy áldás a kengurupopuláció számára. Több millió példány kóborol Ausztrália egész területén , és évente jelentős számú egyedet gyilkolnak meg bőre és húsa miatt melyek egyre népszerűbbek az emberek körében.
A palackorrú delfin

Általános információk
Besorolása: emlős
Táplálkozása: húsevő
Átlagos élettartama a vadvizekben: 45-50 év
Mérete: 3- 4,2 méter
Súlya: 200-400 kg.
Társas élete: csapat
Tudtad-e, hogy: a palackorrú delfinek akár közel 5 méterre is képesek kiugrani a vízből, és egy csobbanással a hátukon vagy az oldalukon landolnak?
A palackorrú delfinek a delfináriumi előadások intelligens és karizmatikus sztárjaként ismertek. Görbe vonalú szájuknak köszönhetően úgy tűnik, mintha állandóan barátságosan mosolyognának. Bonyolultabb trükkökre is be lehet őket tanítani.
![]() |
Nagyon jó úszók |
A palackorrú delfinek testi jellemzői
A vad vizekben ezek az ügyes úszók a 30 kilométeres óránkénti sebességet is elérhetik. Gyakran felemelkednek a víz felszínére levegőt venni, kétszer-háromszor is percenként. A palackorrú delfinek csoportokban úsznak, és egy összetett rendszert képező kommunikációs rendszeren keresztül beszélgetnek egymással. A búváriskolák tagjai gyakran a sérült delfinek segítségére sietnek, és felsegítik őket a felszínre.
A palackorrú delfinek fejlett hanglokációs rendszerük segítségével követik zsákmányaikat. Akár 1000 csattogó hangot is képesek kiadni másodpercenként. Ezek a hangok addig terjednek a víz alatt, amíg valamilyen tárggyal nem találkoznak, majd visszaverődnek a hanghullámot kibocsátó delfinhez, és felfedik célpontja helyét, méretét és alakját is.
Táplálkozás, életmód
A delfinek célpontontját gyakran a víz alján élő halak képezik, de esznek garnélarákot és tintahalat is. Az emberek észrevették, hogy ezek az okos állatok néha a halászhajók nyomába erednek, abban a reményben, hogy nekik is jut egy kis maradék.
A palackorrú delfinek a trópusi óceánokban és a világ más meleg vizeiben élnek. Valaha széles körben vadászták őket a húsuk és a zsírjuk miatt. Ennek ellenére, a delfineket sok más veszély is fenyegeti, például belegabalyodhatnak a tonhalat kutató kereskedelmi hajók hálóiba és az egyéb halászati felszerelésekbe.
Minden delfin, beleértve a palackorrú delfint is, a cetfélék rendjébe, ezen belül a fogascetek alrendjébe és a delfinfélék családjába tartozik.
Szaporodásuk
Rendszerint 8 éves korukra lesznek ivarérettek, a vemhesség 11-12 hónapig tart, 1 utód születik. A nőstények általában 2-3 évente ellenek. Az utód elválasztása 16 hónap után történik.
A sivatagi róka mint háziállat

A sivatagi rókák apró termetűek, de füleik hatalmasak. Hasonlóan viselkednek, mint a kutyák, de mivel még nincsenek háziasítva, gondos szocializációt igényelnek, és szökéssel szembeni óvintézkedésekre is szükség van.
![]() |
Háziállatként is tarthatók |
A sivatagi róka fizikai jellemzői, természete
A sivatagi rókák átlagosan 1-1,5 kilogrammot nyomnak, puha, vékony, rövid bundájuk piszkosfehér a hasi részen, és vörös vagy vörösesbarna a hátán, apró fekete foltokkal a farok és a hát környékén. Rendkívül mozgékonyak, gyorsak és fürgék, hangjuk vékony, magas. Ezek a rókák a vadonban éjszakai állatok, de házikedvencként többé-kevésbé felveszik gazdájuk életritmusát. Tiszták és könnyen nevelhetőek, bár erről elég változó a gazdik véleménye.
A vadonban a sivatagi rókák mindenevők, hiszen különböző rovarokkal, rágcsálókkal, növényekkel, gyümölcsökkel és hüllőkkel táplálkoznak. Etetésükhöz a legtöbb gazdi sikeresen alkalmazza a kutyaeledel, macskaeledel, zöldségek és gyümölcsök keverékét. Néhány tenyésztő a nyers húsból, zöldségekből és vitaminokból álló étrendet javasolja.
![]() |
Szeretnek sütkérezni |
A háziasított sivatagi róka életmódja
A sivatagi rókák nagyon aktívak, ezért szükségük van valamire, amivel levezethetik fölös energiájukat. Kíváncsiak, így hát bármibe belemennek. Nagyon szeretnek ásni. Ha fogságban élnek, előszeretettel másznak át a kerítésen vagy ássák ki magukat alatta. A gazdája azzal előzheti meg legkönnyebben a szökését, ha a kerítés nagy részét a föld alá temeti, és a tetejét befelé fordítja (vagy a teljes szerkezetet lefedi). Néhány gazdi még a „Hozd vissza" játékra is megtanította őket; ez egy kiváló módszer a fölös energia levezetésére. Azonban, ha nem a biztonságos udvaron tartózkodik, mindenképp kössük pórázra. Rendkívül gyorsak és ha valami után nekiiramodnak, ahogyan azt a vadonban is tennék, nagyon nehéz őket újra elkapni. Ameddig van egy megfelelő menedék biztosítva számára, a hideg és meleg időjárást egyaránt elviseli. Egyik kedvenc időtöltésük a napon való sütkérezés.
![]() |
Nem szeretnek unatkozni |
Hogyan kezelhetők?
A sivatagi rókák eléggé hasonlítanak a kutyákra, és a saját kezűleg felnevelt kölykök általában kezelhetőek, csak akkor harapnak, ha fenyegetve vagy bezárva érzik magukat. Pórázra lehet őket szoktatni és a „gyere ide" utasítást is megtanulhatják (ettől függetlenül mindig csak pórázon vigyük ki őket a házból/udvarból). Általában nem félnek az idegenektől, és mindenkivel barátságosak. Előfordulhat, hogy zaklatják a háztartásban élő többi állatot, de csakis azért, mert egész nap játszanának velük.
Ugyanakkor a gazdinak ügyelnie kell arra is, hogy legyen kéznél egy állatorvos, aki kezeli majd a sivatagi rókát. Bár szívós állatok, a kutyákhoz hasonlóan szükségük van állatorvosi felügyeletre és a szabványos kutyabetegségek elleni oltásokra.