Szárazföldi teknősök tavaszi étvágytalansága
A megfogalmazás valójában nem egy konkrét betegségre utal, hanem a telelés alatt / után kialakuló különböző problémák következményeként jelentkező étvágytalanságra. Gyakorlatilag erről beszélünk minden telelést követő koplalás esetén.
 |
| Egészséges teknős a telelést követően általában egy héten belül elkezd táplálkozni. |
A betegség megértéséhez ismerni kell a teknősök telelésének folyamatát. A természetben a teknősök a számukra kedvezőtlen körülmények elől elvonulnak és úgynevezett téli álmot alszanak. Telelés során a teknősök életfolyamatai lelassulnak, így kevesebb energiát igényelnek az életbenmaradáshoz. Az ilyenkor szükséges tápanyagot valamint folyadékot a korábban felhalmozott tartalékaikból fedezik. A telelés végére a raktárak jelentős mennyiségben csökkenek, szélsőséges esetben ki is ürülhetnek. A teknősök betegségekkel szembeni ellenálló képessége így tavaszra csökken és szervezetük ekkor a legsérülékenyebb.
A telelést követő étvágytalanság kialakulásának leggyakoribb okai következők:
- Telelés alatti hiányosságok:
Alacsony telelési hőmérséklet: Fagypont körüli hőmérsékleten kezdetben fagyási sérülések jelentkeznek. Leggyakrabban a szem sérülése alakul ki, aminek akár vakság is lehet a következménye. (Nulla Celsius fok alatti hőmérsékleten a teknősök megfagynak).
Magas telelési hőmérséklet: nem kellően alacsony hőmérséklet szintén veszélyes a telelés során. Ilyenkor a teknős életfolyamatai, anyagcseréje nem lassul le kellő mértékben, ellenben étvágya nincs. A tartalékok így sokkal hamarabb kimerülnek, aminek káros hatásai sokszor a telelést követően jelentkeznek csak.
Szükségesnél hosszabb ideig tartó telelés: Éghajlatunkon a tél rendszeresen hosszabb ideig tart mint a teknősök természetes élőhelyén. Az elhúzódó telelés alatt, hasonlóan az előző esethez, szintén elfogynak a teknős tartalékai.
Kártevők: Ritkán előforduló gond lehet a különféle rágcsálók támadása (megrágás). - Telelést követő problémák:
A telelés végét követően a teknőst újra a számára ideális körülmények között szükséges tartani. Amennyiben ez eltér a faj számára szükségestől, úgy a teknős nem fog elkezdeni táplálkozni és előbb utóbb megbetegszik.
Esetenként előfordul, hogy a teknős hamarabb felébred a telelésből, de ez észrevétlen marad. Ilyenkor szintén nem megfelelő viszonyok között kénytelen tartózkodni, ami betegségekhez vezet (alacsony tartási hőmérséklet, ivóvíz és táplálék hiánya, stb.). - Egyéb háttérbetegségek, amelyek a telelés előtt is megvoltak, de tüneteket nem mutattak, lappanganak (bakteriális és vírusos betegségek, hiánybetegségek, szaporodásbiológiai problémák, stb.).
 |
| Ébredés után fontos a teknősöket megitatni. Itatás céljára legmegfelelőbb ha a teknőst egy lapos, langyos vízzel teli tálba helyezzük. Ebben akár 10-15 percet is eltölthetnek. (Lényeges szempont, hogy a fejét ki tudja emelni a vízből!). |
Az előzőek figyelembe vételével az ébredést követően a legszükségesebb tennivalók a következők:
- a teknős számára ideális körülmények biztosítása (hőmérséklet!, megvilágítás, rejtekhelyek, stb.)
- a teknős megitatása (feladata a telelés alatti folyadékveszteség pótlása, ezenkívül a telelés során felszaporodott káros anyagok eltávolítását is elősegíti)
A telelésből felébredt teknősnek nagyjából egy héten belül el kell kezdenie táplálkozni. Ha ez nem történik meg annak két oka lehet: helytelen tartási körülmény vagy valamilyen betegség. Az utóbbi esetben minél hamarabb forduljunk hozzáértő állatorvoshoz!
Érdekességek vízi- és szárazföldi teknősökről
A teknősök ősei fogakkal rendelkeztek, és nem tudták behúzni a fejüket, de ettől eltekintve az általunk ismert teknősök nagyon is hasonlítanak elődeikhez. Több teknősfaj elélhet akár száz vagy még több évig is, mint például az amerikai doboz-teknős is.
Egy feljegyzett eset szerint egy indiai-óceáni teknős elfogásakor nagyjából ötven éves lehetett, majd fogságban élt még 152 évet.
 |
| Egyes fajok nagyon sokáig elélnek |
Minden kontinensen elterjedtek, az Antarktiszt kivéve.
Szinte bármely klíma megfelel nekik, egyetlen szükséges feltétel az elegendő meleg a költési időszakban.
A legtöbb teknős nem jól tűri a hideget, ennek ellenére egyszer megfigyeltek egy Amerikában honos mocsári teknőst jég alatt úszni a Great Lakes környékén.
Észak-Amerika sok teknősfajnak ad otthont, míg az Európában található fajok száma csupán két vízi és három szárazföldi.
A teknősök hátán található védőburok a páncél, míg a hasán található a plasztron.
A kemény védőburok 60 különböző, egymáshoz csatolt csontból áll.
 |
| Nem a leggyorsabb szárazföldi állat |
A páncél csontos része lemezekkel van fedve, mely plusz védelmet biztosít.
A legtöbb szárazföldi teknősnek kemény páncélja van, míg a vízi teknősök inkább aerodinamikusabb páncéllal rendelkeznek. Kivételt képez egy kelet-afrikai fajta, mely ha fenyegetve érzi magát, közeli kövek közé fészkelődve felfújódik.
A legtöbb teknősfélének öt ujja van, kivételt képez ezek között az amerikai mocsári teknős, mely négy, esetenként három újjal rendelkezik csupán.
A teknősöknek jó látásuk és kitűnő szaglásuk van. Hallás és tapintás terén sem állnak rosszul, mindemellett még a páncélban is találhatunk idegvégződéseket.
 |
| Páncéljuk nyújt védelmet nekik |
Egyes vízi teknősök képesek a bőrükön vagy a kloáka-nyílásukon keresztül lélegezni, így képesek hosszabb ideig víz alatt maradni, akár magukat hibernálni is.
A teknős egyike azon primitív hüllőfajoknak, mely sok más fajt túlélt. Lehetséges, hogy sikerének oka a páncélja?
