zoo

 

A hörcsög szó hallatán szinte mindenki a szíriai aranyhörcsögre gondol, pedig a kínai csíkos hörcsög (Cricetulus barabensis griseus) is legalább akkora népszerűségnek örvend a gyerekek körében.

Az Észak-Kínában és Mongóliában őshonos patkányszerű hörcsög - mely jelzőt megnyúlt fejének és rövid (20 mm) kapaszkodó farkának köszönhet - mindössze 9 centiméter hosszú és 38-46 g. A nőstény kisebb, mint a hím, de ezzel az információval nem megyünk sokra, ha csak egy hörcsögünk van.

Sokkal biztosabb módszer a nemek megkülönböztetésére, ha az ivarnyílás és a végbélnyílás közti távolságot összehasonlító vizsgálatnak vetjük alá: a nősténynél a kettő nagyon közel van egymáshoz, míg a hím esetében körülbelül 3-5 mm-re, tehát azért itt már jobb esélyeink vannak. Persze a gyakorlatlan szemnek ez sem könnyű feladat, de esetleg vigasztalhat a mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert: túl néhány almon, vagy felnőtt egyedeket vizsgálatánál sokkal könnyebben megy a dolog. Színük szürkésbarna, a hátukon, a gerincvonalon pedig jól látható fekete csík fut végig.

Kis lakás, de nagy mozgástér!

 

Ez a hörcsögfaj valamivel jobban szocializált, mint a többi: nem feltétlen végződik vérfürdővel, ha két kínai hörcsög kölcsönhatásba lép. Ha esetleg mégis, akkor lehetőleg válasszuk szét őket, még a tragikus végkifejlet előtt! Persze nem érdemes kommunában tartani őket, sokkal jobban kedvelik a magányos létet. Bár lustább jószág, mint fajtársai, azért ő is sokat szaladgál.

Mivel éjszakai műszakban dolgozik, így a konfliktusok elkerülése és a nyugodt éjszaka érdekében nem árt beszereznünk egy olajozottan működő mókuskereket és pár ágas-bogas gyökeret, amelyben kedvére futkoshat és bujkálhat az éjszaka folyamán. Ha ezek megvannak, akkor nincs nagy szükség emeletes luxuslakásra, kilátással a Dunakanyarra, elegendő egy 40x30 centiméter alapterületű garzon.

Alapvetően tiszta állat, sok időt tölt mosdással, ezért, hogy ne menjen el a kedve, valamivel gyakrabban cseréljük az alomként elhelyezett forgácsot (fenyőt ne, inkább nyárfából készült forgácsot használjunk), mint azt esetleg a szag indokolná! Terráriumát a lakás nyugodt pontján helyezzük el. Nyári szabadságát nem a tengerparton tölti, mert nem kifejezetten trópusi állat, úgyhogy nyílt napfénytől és sugárzó hőtől távol tartsuk, pont, mint egy spray-s flakont. Ha nem tartjuk be e tanácsot, akkor kis hörcsögünk könnyen az örök dinnyemezőkre költözhet. Az ideális hőmérséklet számára a 17-22 C°.

Amilyen kicsi, olyan nagy az étvágya!

 

Termetét meghazudtoló mennyiséget képes felfalni, vagy a pofazacskójában elspájzolni ínséges időkre. Szívesen fogyasztja a kereskedelemben kapható előre csomagolt, hörcsögöknek készült magkeveréket, de ha rajta múlna, csak gyümölcsöt és zöldséget enne. Ezek közül az almát, a héjas borsót, a brokkolit, a salátát, a sárgarépát, a dinnyét és a diót részesíti előnyben. Az étrendet változatosabbá tehetjük némi túróval, sajttal, keksszel, száraz kenyérrel és egy-egy lisztkukaccal. Esetleg ha akad néhány kallódó sáska vagy szöcske a spájzban, nyugodtan nekiadhatjuk, nem fog fintorogva elfordulni tőle. Emberi ízlésnek elég gusztustalan szokás, de más kultúrkörökben elfogadott dolog a koprofágia. Mentségére legyen mondva, hogy nem holmi bizarr kulináris örömszerzés céljából, hanem egészségügyi okokból nassolgat a saját ürülékéből: a tápanyag- és ásványi anyag igényét többnyire nem tudja fedezni az elfogyasztott táplálékkal, így azt a kiürülő, már "átalakult" bélsárból pótolja.

Tévhit, hogy a hörcsög nem iszik, napi folyadékszükséglete 10 ml ivóvíz, amit szopókás itatóedényből célszerű biztosítanunk. Persze nem kell kétségbeesnünk, ha jószágunk két napig hozzá sem nyúl az ivóvízéhez. Feltehetően azért, mert nem szomjas. Ha ugyanis magas víztartalmú (például dinnye) szerepel az aznapi étlapján, bőven elég a folyadék, de ezt ő úgyis jobban tudja.

Szapora jószág

A családalapítás márciusban kezdődik, és egészen szeptemberig számíthatunk bőséges gyermekáldásra. A 20-20 napos vemhességi idő végén általában 4-5 utódot hoznak világra, melyek súlya mindössze 2-3 g. A kicsik védelme érdekében az ellést követő néhány napban ne zargassuk az anyát, kerüljük a kölykök megfogását, az állatok áthelyezését. A kicsik bőre 3 naposan kezd el besötétedni, 6-8 naposan már megjelennek a pelyhes szőrök a testükön, ekkor már valamivel jobban hasonlítanak egy hörcsögre. 9 naposan szilárd táplálékot is elkezdenek fogyasztani. A szemüket 14-16 naposan nyitják ki, 21-28 naposan pedig már elválaszthatók. Ivaréretté 6-8 hetesen válnak, felnőttkori méretüket pedig 3 hónaposan érik el. Nem túl hosszú életűek, legalábbis egy mamutfenyőhöz képest: ideális körülmények között 2-3 évig boldogíthatnak bennünket.

 

Laoszi sziklapatkány (Laonastes aenigmamus)

A laoszi sziklapatkány (Laonastes aenigmamus) a helyiek által csak kha-nyou-ként emlegetett "patkánymókus" a Diatomyidae család oszlopos tagja. És hogy miért érdekes mindez? Mert alig egy évvel ezelőttig azt hittük, hogy ez a rágcsálócsalád már 11 millió éve kihalt. Ugye mindenki azt hitte?

Az új fajra a Vadvédelmi Társaság (Wildlife Conservation Society) egyik munkatársa talált rá a helyi piacon, ahol ropogósra sütve árulták. Az éjszaka leple alatt rágcsáló sziklapatkányt csak a helybéliek ismerték, a kívülállók szeme elől egészen mostanáig sikeresen elrejtőztek a trópusi rengetegben.

A patkánymókus elnevezés sötét, patkányszerű feje és hosszú bozontos farka miatt ragadt rá. A rágcsáló súlya körülbelül 400 g, testhossza mindössze 26 centiméter, ebből 14 centit a farka tesz ki. Járása érdekes, kacsára emlékeztető, amelyet kifelé álló lábfejének köszönhet. Lépései a talajon meglehetősen bizonytalanok, viszont annál inkább hatékonyak és haladósak a kiálló sziklafalakon.

A sziklapatkány növényevő, többnyire magok, füvek és levelek szerepelnek étlapján, de alkalmanként szívesen fogyaszt kisebb rovarokat is. Életformája hasonló az éjszakai rágcsálókéhoz, szingli életet él: a nősténnyel csak egyszer, a párzás idején találkozik. A nászéjszaka után pár héttel egyetlen utód jön a világra.

 

A laoszi sziklapatkány nagyon barátságos, tanulékony, érdeklődő

A Floridai Egyetem munkatársainak lehetősége volt alaposabban megvizsgálni az ismeretlen fajt. Az együtt töltött idő alatt, a sziklapatkány megszokta, és úgy tűnik megszerette új környezetét, a körülötte lévő embereket. A lassú mozgású kis állatka nagyon barátságos, tanulékony, érdeklődő. Még az is előfordulhat, hogy hamarosan viszontlátjuk a rágcsálóbarátok otthonaiban! Ki tudja?!