A fehér patkány
A fehér patkányok ősei, a vándorpatkányok eredetileg Kínában őshonosak. Innen terjedtek szét - többek között a tengerjáró hajók "közvetítésével" - a világ szinte minden tájára.
Leírása
A kifejlett állatok 20-24 cm nagyságúak, amelyhez 18-22 cm-es csupasz farok tartozik.
 |
| fehér patkány |
A fehér patkány beszerzése
A fehér patkányok könnyűszerrel és olcsón beszerezhetők állatkertekből, orvostudományi, gyógyszeripari és biológiai kutatóintézetekből, kisállattenyésztőktől stb. Magyarországon már régóta elterjedt a patkánytartás.
Az állat helyének kialakítása
Meglepően tanulékony állatok. Könnyen megismerik gondozóikat, ami például a fehér egereken nem figyelhető meg. Arra oda kell figyelni, hogy "régi-új" egyedet nem szabad összezárni, mert komoly rivalizálási harcokhoz, sőt a gyengébb állat halálához is vezethet ez a fajta felelőtlenség.
 |
A korszerű tenyészetekben már évek óta úgyszólván kizárólag granulált, dugósított patkánytápot adnak az állatoknak. Ez nem ideális. A patkánytápok önmagukban nem biztosítják a patkányok vitamin, zsír fehérje.. stb szükségletét, kell adni nekik (kellő körültekintéssel) gyümölcsöt, főtt tojást, főtt csirkecsontot, külön nekik gyártott vitaminokat, és egyéb szükséges "táplálékkiegészítőt"!
Gondozás
Az egészséges környezetben tartott patkányok, melyeket szeretettel gondoznak, nem válnak harapóssá, még idegenekkel szemben sem (a beltenyésztett, nem szocializált patkányok kivételek, de ez minden állatfajra érvényes) Ennek ellenére azért legyünk elővigyázatosak az ismeretlen példányokkal szemben.
Szaporítás
Ivarérettségüket a hetedik, nyolcadik, kilencedik hétre érik el. Ivarzási időszakuk az egerekéhez hasonló. Ez hideg időben kissé elhúzódhat.4-10 nőstényre számítunk 1 hímet. Az eredményes termékenyülés után a nőstények 21 napig vemhesek. Egy-egy nőstény egy fialásra 1-23 utódot hoz a világra. Az átlagos alomszám 9-12 egyed között változik.
Házinyúl: tartás, gondozás, etetés
A házinyúl története és leírása
Eredeti hazája az Ibériai-félsziget és Észak-Afrika. A történelmi időkben terjedt el Európa nagy részén, sok földközi-tengeri és csendes-óceáni szigeten. Az üregi nyulat valószínűleg már az egykori rómaiak háziasították, az ízletes nyúlpecsenye ugyanis már akkoriban is kedvelt ételnek számított az ünnepi lakomákon.
 |
| Közönséges fehér házinyúl |
A nyúltenyésztők szerte a világon arra törekedtek és törekednek még ma is, hogy egyrészt gyorsan fejlődő húsnyulakat, másrészt értékes prémű fajtákat hozzanak létre. A húsnyulak egyes fajtái elérik a 7 kg-os testsúlyt, az angóranyulaknak hosszú, lágy a prémje, a belga nyulak inkább a mezei nyulakra hasonlítanak. A törpenyulakat kedvtelésből tenyésztik és tartják. Különösen húsvét táján bővül az állatkereskedések, "nyúlválasztéka". Az állatkereskedésből, állatvásárról származó állatok ese tében nem mindig ismert a származás, az egészségi állapot, ezért inkább tenyésztőtől vásároljunk. Figyeljünk arra, hogy ne túl korán elválasztott egyedet válasszunk.
Milyen legyen a nyúl lakhelye?
Elhelyezésükre ideig-óráig megfelel egy fa- vagy műanyag láda, netánKép egy terrárium. Az idő múlásával azonban egyre jobban gyarapodnak, növekednek, és kezdik kinőni férőhelyüket. Ma már szinte minden állatkereskedésben beszerezhetünk kimondottan nyusziknak készült ketrecet, és ez mégiscsak alkalmasabb, mint egy általunk eszkábált ládikó. Ketreces elhelyezés esetén a 400 gramm testtömegű állatoknak egyedenként minimum 20-25 dm2-nyi férőhely (egy kifejlett törpenyúlnak minimum 0,5 m2) szükséges, de minél nagyobb a ketrec, annál jobb.
Mit eszik a házinyúl?
A csöppnyi nyúlfiak 4-6 hetes korukig szopnak , de már 3 hetes korukban kóstolgatják, szálalják a gyenge fűféléket, a herét. A takarmánnyal szemben a nyúl nem igényes. Természetesen itt is a legjobb megoldás, ha gyári keveréktakarmányt kap, amelyben minden számára szükséges anyag megtalálható, de ha nem akarjuk tápra szoktatni, jól eltartható a kerti zöldféléken egy kis szemes (búza, zab vagy árpa) kiegészítéssel. Ami fontos számára, az a széna. Erre télen-nyáron szüksége van. Csak a széna tartalmazza azt a rostmennyiséget, ami a nyúl emésztését egészségessé teszi. Ha elegendő mennyiségű egészséges szénát kap, akkor azt bármivel kiegészíthetjük, nagy hibát aligha követünk el. A kert igen sok takarmányt kínál a nyulaknak. A levágott fű, a lomb, a nyesedék, a gyomok egy része, a sárgarépa lombja, s persze a répa is, a káposztafélék mind kiváló takarmány . Gyümölcsöt csak kis mennyiségben adjunk, mert a magas cukortartalmuk miatt hizlalnak, illetve nagy mennyiségben a lédús takarmányok hasmenést okoznak.
Általában elmondható, hogy inkább kevesebb mennyiségre törekedjünk, hiszen rengeteg elhízott nyulat visznek különféle problémával állatorvoshoz. Pedig a jó testsúly fél egészség nyulaknál!1 kg testtömegű állatra naponta 120-300 grammnyi zöldtakarmány számítható, vegyesen keverve és mindig kissé fonnyasztott állapotban! Mageleségből a törpenyulaknak naponta egy-két evőkanállal, a nagyobb kedvenceknek 5 evőkanállal adjunk.
 |
| nyusziorr |
Az ólban, ketrecben mindenképpen gondoskodjunk etetőről, itatóról és szénazsebről. Ezek lehetnek nagyon egyszerű megoldásúak. Az etetővel szembeni elvárás, hogy a takarmány ne szennyeződhessen, tehát a nyúl ne tudjon beleülni, és a pereme visszahajló legyen, tehát akadályozza meg (amennyire lehet), hogy a nyúl kikaparja a takarmányt. Az itató könnyen feltölthető és takarítható legyen, de a nyúl ne tudja se szétrágni, se kiborítani. A szénazseb pedig tegye lehetővé, hogy a szénát vagy a zöldtakarmányt a nyúl onnan szálanként kihúzogassa, és elfogyassza. A zöldet egyszerűen be is lehet tenni az ólba, onnan is megeszi a nyúl, de ha többet adunk neki, mint amit egyszerre megeszik, akkor ráül, szétkaparja, bepiszkolja, és később már nem eszi meg.
A nyúl gondozása
Időnként ellenőrizni kell a karmokat, és ha túlnőttek, le kell vágni azokat. Ez elég gyakori, hiszen házi kedvenceink nem használják karmaikat annyira, mint a szabadban élő társaik. A növekedés folyamán oda kell figyelni a metszőfogakra, amelyek könnyen túlnőnek, ha az állat nem kap elég rágcsálnivalót, illetve ha növekedéskor az alsó és a felső állkapocs nem egyformán nő. Amennyiben ez előfordul, fel kell keresni az állatorvost, aki visszavágja a fogakat. Néha nem árt átkefélni a nyuszit , főleg vedléskor, illetve a hosszúszőrűeket gyakrabban.
Hogyan szaporítsuk a nyulat?
A házinyulak általában 3-4 hónapos korukban válnak ivaréretté, tenyésztésbe azonban csak 6-7 hónapos korban vehetők. Az anyanyúl 30 napi vemhesség után 7-10 fiókát hoz a világra, s ezeket fel is tudja nevelni. Lehetőleg ismert származású, tenyésztőtől vásárolt állatot tenyésszünk tovább , amely mentes a testi hibáktól, öröklődő betegségektől, és ő maga is teljesen egészséges.
A legjobb, ha kiállításon való részvételt követően a bíró értékeli, hogy érdemes-e tenyészteni. A tenyésztés idő, pénz és helyigényes előismereteket igénylő foglalatosság, ha valamelyikkel nem rendelkezünk, inkább ne vágjunk bele. Az "egyszeri" almoknak a legnehezebb gazdát találni, így az jár a legrosszabbul, aki csak egy almot szeretne (meg a kisnyulak, persze). Tudomásul kell venni, hogy sokkal több az eladó kisnyúl, mint a gazdajelölt. Így aki az esetleg nála maradó állatoknak nem tud helyet biztosítani, inkább ne foglalkozzon tenyésztéssel.
A keverék állatoknak is kevés esélyük van a gazdához jutásra. Ne feledjük, tévhit, hogy a nőstényeknek életükben egyszer mindenképpen elleni kell. A nem ellő, vagy ivartalanított állat sokkal tovább él azonos korú, tenyésztésre rendszeresen igénybe vett társához képest.
Afrikai versenyegér
 |
| Afrikai versenyegér |
Fülei nem pigmentáltak, csupaszok. Szemei az éjszakai életmódhoz alkalmazkodtak, nagyok, feketék és a fejből kiemelkednek. Az afrikai versenyegér sárgásbarna hátával, fehér hasával és karcsú testalkatával igazán szép látványt nyújt.
Az afrikai versenyegér nem egérszagú
Lakására nem kell sokat költenünk, megfelel neki a terrárium, illetve a műanyag hörcsögpalota is. A lényeg, hogy legyen teteje, mert hatalmasat tud ugrani hosszú lábaival. Igen nagy a mozgásigénye, ezért minél nagyobb hely álljon rendelkezésére. Soha ne tartsuk magányosan, mert társas lény. Ha nem akarjuk, hogy szaporodjanak, tartsunk két egynemű egyedet. Két állatnak megfelel egy 40x30x25 cm-es terrárium. Alomnak a megszokott rágcsálóalmok használhatóak, de fontos, hogy legyen lehetősége homokfürdőzni. Szőrzete ugyanis nagyon gyorsan zsírosodik, homokfürdő hiányában összetapadó, borzas lesz.
Almolhatunk homokkal, ám ez nem túl jó nedv- és szagszívó, így gyakrabban kell takarítani a terráriumot. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ez az állat kimondottan szagtalan, nem jellemző rá a szokásos "egérszag", és az alom is viszonylag hosszú ideig (természetesen megfelelő levegőmozgás biztosításával) szagtalan marad. Másik lehetőség, hogy a terrárium egyik felébe homokot, a másikba szokásos almot teszünk. Ilyenkor viszont hamar összekeveredik a kétféle alom az állat ásása közben. A legegyszerűbb, ha a forgáccsal vastagon leterített terráriumba állítunk egy széles szájú befőttesüveget, amiben kétharmad rész alomhomokot és egyharmad rész csincsillahomokot keverünk össze. Nagyon hamar megtanulja az alom használatát, s előszeretettel fürdik a finom homokban.
 |
| A versenyegér játékos kisállat |
A terráriumba tegyünk búvóhelyeket és faágakat, melyeken szívesen üldögél. Az állandóan növekvő metszőfogak koptatására a faágak mellett kiválóan beválnak a papírgurigák is.
Nagyon játékos állatka (főleg, ha van kivel játszania), ezért javasolt mókuskerék és egyéb rágcsálójátékok beszerzése. Mint a legtöbb sivatagi állat, nem szereti a hideget, szobahőmérsékleten azonban nagyon jól érzik magát, infralámpát nem igényel.
Etetésére megfelelnek a boltokban kapható, egerek részére gyártott eleségek. Ügyeljünk azonban az élelem mennyiségére, az adagolásra, mert az afrikai versenyegér fokozottan hajlamos elhízásra, de ha elegendő mozgási lehetőséget biztosítunk neki, ez nem okoz gondot. Nagy a fehérjeigénye, ezért rendszeresen adjunk neki állati fehérjét (lisztkukacot, tücsköt, sáskát). Ha nem szeretnénk, hogy rovarokat egyen kedvencünk (vagy mi nem szeretnénk fogdosni), akkor ezt helyettesíthetjük sajttal, túróval vagy száraz görénytáppal. Mindig legyen előtte friss víz, s nagyon örül, ha időnként kap zöldségeket, gyümölcsöket.
Az afrikai versenyegér izgága és kíváncsi
 |
| Izgága és kíváncsi |
Nagyon könnyen megszelídíthető, soha sem harap. Nagyon izgága, ezért fokozottan ügyelni kell arra, nehogy kiessen a kezünkből. Nem szeret sokáig egy helyben ülni, szívesebben mászkál az ember kezén. Mindent megvizsgál és ha valami felizgatja, hosszú, kimerevített farkát oldalra rezgeti.
Tényleg társas lény, szívesen alszik együtt társaival és tisztogatják egymást. Gyakran verekszenek és kergetőznek, ami a kezdő tartót megrémítheti. Ezek azonban nem veszélyesek, sérülést nem okoznak egymásnak. Az embert órákig képes lekötni ezen kedves állatok figyelése.
 |
| Afrikai versenyegér kölyök |
A legjobb, ha tenyészpárt tartunk. Háremben is tarthatók, ám ilyenkor a nőstények a fokozott stressz miatt kevésbé eredményesen nevelik fel a kölyköket. Egy harmonikus párnál az év egy bizonyos szakában 5-7 hetente számíthatunk egy-egy alomra, melyben 4-5 kölyök születik. A tapasztalatok szerint azonban 2-3 alom felnevelését követően hosszabb-rövidebb szünetet tart a pár, amit azonban kedvenceink maguktól is megtesznek.
Háremnél azonban fokozottan kell figyelni a nőstényekre, ugyanis előfordulhat veszekedés, hogy melyikük nevelgesse az almot, amiből látszik, hogy anyai ösztönökkel el vannak látva egérkéink. Ilyenkor érdemes a többi nőstényt különválasztani, esetleg a hímmel együtt, mert előfordulhatnak ilyenkor halálos viadalok is, aminek eredménye lehet az anyuka és ezt követően a teljes alom (mivel a győztes nőstény gyakran nem a szoptató) elvesztése is. A hím, kettesben maradva a nősténnyel természetesen segít a kicsik felnevelésében a mamának.
 |
| Bátor és barátságos |
Inkább engedjük, hogy megszokják a szagunkat, hisz ilyenkor is kíváncsian jönnek oda hozzánk. 5-6. hetes korukra kifejlődnek és önálló életet kezdenek, ilyenkor válasszuk csak le a kölyköket. Élettartamuk 3-5 év.
| Afrikai versenyegér anyuka és kölykei |
