A vízidisznó vagy kapibara (Hydrochoerus hydrochaeris)
A vízidisznó az emlősök osztályába, a rágcsálók rendjébe és a kapibarafélék családjába tartozik, ez utóbbinak ő az egyetlen faja.
 |
| Földünk legnagyobb rágcsálója |
A vízidisznó a legnagyobb rágcsáló
A vízidisznó Földünk legnagyobb rágcsálója. A kifejlett példányok testhossza elérheti a 130 centimétert, súlya a 65 kilogrammot. A hímek kisebbek a nőstényeknél. A vízidisznó egy óriási tengerimalacra hasonlít. Szőrzete rövid sörteszerű, színe vörösesbarna. Feje nagy, szemei sötétbarnák, fülei kicsik. Farka szinte alig van. A „Hydrochoerus" szó azt jelenti: „vízidisznó".
A kapibara szeret elbújni a sűrű növényzetben és a bokrokban. Természetétől fogva nappal és éjjel egyaránt aktív állat, néha megpihen egy földbe ásott lyukban, de ha emberek háborgatják, akkor éjjel bújik csak elő. A kapibarára a gazdák nemcsak húsuk miatt vadásznak, hanem azért is, mert a termésben gyakran kárt okoz. Egyes területeken növekszik, másokon viszont csökken a vízidisznó populáció. Bizonyos területeken, ahol elég nedves a talaj, még haszonállatként is elkezdték tenyészteni.
 |
| Szeret pihenni |
A vízidisznó természetes élőhelye
A vízidisznó az amazonasi esőerdőkben honos. A Panamai Köztársaságban, az Andok bizonyos vidékein, Kolumbiában, Uruguay-ban, Argentínában is előfordul, de mindig vizek környékén él.
A vízidisznók 15-20 fős csoportokban élnek, (a száraz évszakban még 100 fős csoportokba is összeverődhetnek a kisebb tavak köré), melyeket hímek és nőstények vegyesen alkotnak. A csapatot egy öreg domináns hím vezeti. Egymás között szagokkal és hangokkal kommunikálnak. Többféle hangot is ki tudnak adni: ugatás, füttyentés, röfögés és jellegzetes kattogás. A megfigyelések azt mutatják, hogy a kapibarák egész nap csak üldögélnek. A „kapibara" szó a guarani indiánok nyelvén azt jelenti: „a füvek királya".
A kapibarák kissé lomhák a szárazföldön, de kitűnő úszók és búvárok. Mivel emlősök, néhány percig képesek a víz alatt maradni, de nem ülhetnek a vízben időtlen időkig. Bár ha a szükség azt diktálja, még aludni is tudnak a víz alatt, persze néha kidugják az orrukat egy kis oxigénért.
 |
| Szárazon lomhák, de a vízben otthon vannak |
A vízidisznó testfelépítése
A hím elérheti az 50-52 kilót is, a nőstény 54 kilóig is megnőhet. A kapibara hatalmas, zömök teste 130 cm hosszú lehet, a vállmagassága a 60-61 cm-t is elérheti. Szemei kicsik, a fejük tetején helyezkedik el, akárcsak a füleik és az orruk. A nutriára hasonlítanak. A hímek orrhátán egy különleges agyalapi mirigy található, melynek segítségével szagokat bocsát ki, így jelölve meg territóriumát. Lábaik rövidek, az elülső lábak hosszabbak a hátsóknál. Mellső lábaikon 4, a hátsókon 3 lábujjuk van. Lábujjaik között kicsi úszóhártyák találhatók. Színük a vöröses árnyalatoktól a barnáig változik. Bőrük kemény, szőr borítja.
Szaporodása
Többnyire áprilisban vagy májusban párosodnak, de ősszel is gyakran előfordul. A kapibarák általában a száraz évszak előtt párosodnak a víz alatt.
A legtöbb nőstény egyetlen almot rak egész évben, néha előfordul, hogy kettőt.
A nősténynek 5 pár mellbimbója (emlője) van, és 2-8 kölyköt hozhat a világra (leggyakrabban 5-öt). A vemhesség 120-150 napig is eltarthat, az újszülött kölykök nagyjából 1 kilósak. A „malacok" növénnyel is táplálkozhatnak, de 16 hetes korukig az elsődleges táplálékforrást az anya biztosítja számukra az anyatejjel. A nőstények segítenek egymásnak felnevelni a kölyköket, míg azok el nem érik a 15 hónapos kort ,és ivaréretté nem válnak.
A kapibara szabadon 8-10 évet él, de az állatkertben a 12 éves kort is elérheti.
Táplálkozása
Vízi növényeket, füvet, zöldségeket és fakérget eszik.
 |
| A kicsik 16 hétig tejen élnek |
A vízidisznó ellenségei
A kapibarának sajátos védekezési módszerei vannak. Amikor veszély közeledik, a víz alá merül „gyáván" megbújik a víz alatt. Természetes ellenségei közé tartozik az anakonda. Legrettenetesebb ellenségei a kajmán, a jaguár, az ocelot, a puma. Tökéletesen el tud rejtőzni, csak szemei, orrnyílásai és fülei látszanak ki a vízinövények közül.
A nyérc (vidramenyét)
Két menyétféle van, az amerikai nyérc (Mustela Vison) csaknem egész Észak-Amerikában honos, és a Mustela Lutreola, vagyis az európai nyérc, amely Svájcban, Ausztriában, Spanyolországban, Franciaországban, Romániában, Oroszországban, Észtországban és Ukrajnában él. Ezek egyaránt a menyétfélékhez tartoznak, aminek a neve Mustelidae.
A nyércek története
Az amerikai nyércet 1929-ben telepítették be Angliába az Egyesült Államokból, és a prémje miatt tenyésztették. De számos állatka különböző okokból kifolyólag megszökött, és ezek veszélyt jelentettek a madarak, halak, a baromfik, valamint más vadon élő őshonos fajok számára. Ezt a kisállatot nem szabad összekeverni az európai nyérccel. Az amerikai nyércet speciális területeken tenyésztik. Ez jóval kisebb, világosabb színű, a felső ajka nem fehér, hanem barna, vagy vörösesbarna, akár a test többi része. Az európai nyérc nem annyira agresszív mint az amerikai, melyet jelenleg a kihalás veszélye fenyeget. Mivel a nyérc nagyos ügyes úszó, képes bejárni a védett területnek számító szigeteket is, hogy néhány vadon élő madarat elcsíphessen. Ellentétben a legtöbb vadon élő állattal, a nyérc akkor is öl, amikor nem éhes.
Fizikai jellemzőik
A nyérc testhossza a farkával együtt általában 35-58 centiméter, testének tömege: körülbelül 1 kilogramm. A hím súlya körül-belül 800 g és test nagyjából 24 cm hosszú. A tenyésztett hímek viszont elérik a 3 kg-ot is. A nőstény súlya kb. 600 g, és a testhossza eléri a 50 cm-t. A farka nagyjából 12-22 cm.
A nyércnek dús, fényes bundája van, a vad nyérc bundája barna, de a tenyészett nyérc bundájának színe változhat a fehértől majdnem a feketéig. A szőrzete sötétbarna, az oldalán fehér foltok is előfordulhatnak.
A nyérc szaporodása
A párzási időszak áprilistól májusig tart. A nyérc egy furcsa jelenség, a késleltetett magzatfejlődés jellemzi. Bár a valódi vemhességi idő 39 nap, az embrió leállhat a fejlődésben egy bizonyos időre, és 76 nap is eltelhet, amíg a kölyök megszületik. Egy átlagos nyérc-vemhesség nagyjából 45 -52 napig tart.
 |
| Általában magányos állatok |
Csak egy almot alakítanak ki évente. A nősténynek évente 5-6, vagy maximum 10 kölyök alkothatja az almát. A nyérc élettartama 8-10 év.
A nyérc táplálkozása
Szeretik a változatos étrendet: halat, kisebb emlősöket és madarakat fogyasztanak (különösen az angolnát, a nyulakat és a vízi szárnyasokat kedvelik). Esetenként, pancsolás közben, megesznek egy-egy rákot is.
 |
| Sok helyen megtalálhatók |
Életmódja
A nyérc leginkább a víz közelében szeret tartózkodni, nagyon ritkán fordulelő, hogy messze menjen a folyóparttól, a tóparttól, vagy a mocsaras környéktől. Gyakran elkóborol a csatornákban és a patakokban, kedvenc tápláléka, a nyúl után keresgélve. Bizonyos földrészeken, mint például Skóciában, a nyércek a tengerpartok mentén alakítják ki élőhelyüket. Néha még a városokba is beköltöznek, ha van elég víz, ami a megélhetésüket biztosítsa. Ha a tó-, tenger- vagy a folyóparton véletlenül találkozol egy menyéttel, vagy egy vidrával, nagy esély van arra, hogy az egy nyérc. A vidrával ellentétben, amely csak éjszaka aktív, a nyérccel nem napközben is találkozhatsz.
A nyérc abszolút territoriális állat. A hím nyérc nem tűr meg más hímeket a saját területén, de a nőstényekkel szemben annál kevésbé agresszív a viselkedése. A hímeknek és a nőstényeknek általában külön területük van, de gyakran előfordulhat az is, hogy a két terület átfedi egymást. Esetenként a nőstények területe a hímekén belül terül el.
Ezek a területek általában hosszan és szorosan húzódnak végig a folyópart mentén, a tavak vagy a mocsarak körül. Méretük változó, de akár több kilométer is lehet. A nőstények territóriuma általában kisebb, mint a hímeké.
 |
| Szökni jól tudnak |
Minden territóriumnak van egy központi része (ez a magterület), itt tölti el idejének legtöbb részét. A magterület lehet egy táplálékkal ellátott rész, egy halakkal teli medence, vagy akár egy nyúlkotorék. A nyérc néha teljes napokat tölt el a méretben nem túl nagy magterületen, máskor viszont körbeszaglászik magánterületének többi részén is.
Ez a körbeszaglászás arra is jó, hogy távol tarthassa a potenciális betolakodókat. Hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem hatolnak be más hímek is a területére, a hím nyérc többször is bejelöli a környéket, mert ezáltal megerősíti a szagokat a birtokán.
A nyérc területén több üreg is található. Ezek az üregek legtöbbször a folyóparti fák odúiban, a sziklák között vannak, de az állat gyakran megpihen a fűben vagy a páfrányok lombjai között. Mivel a nyérc ügyesen és fürgén tud fára mászni, a nagyobb madarak elhagyott fészkébe is „befészkelheti" magát. Vannak olyan nyércek is, amiknek nincs kijelölt területük.
 |
| A nyérc többször is megjelöli területét |
Az ilyen példányokat „futóvendégeknek" nevezik, hogy meg tudják különböztetni a parti bentlakóktól. Ezek olyan hímek, amelyek azért hagyták el a területüket, hogy nőstények után keresgéljenek, vagy elszakadtak az anyjuktól és saját területet akarnak létesíteni, hogy letelepedhessenek, vagy a régi területet egy újra akarják lecserélni. Ha a territórium valamilyen oknál fogva nem elég jó (például kevés a táplálék), akkor a tulajdonosa elindul, hogy jobbat keressen magának, egy olyan vidéket, amely eleget tesz az elvárásainak.
A nyérc az év túlnyomó részében magányos állatként tengeti az életét. Kerüli a társaságot, csak tavasszal indul el magának megfelelő nőstényt keresni. Ezzel szemben a nőstények, miután párosodtak a hímmel, több hónapot is eltöltenek a kölykükkel, mielőtt azok elég idősek ahhoz, hogy egyedül elboldoguljanak és elhagyhassák a „családi fészket".
 |
| Igazi "futóvendég" |
A nyérc táplálkozása
A nyérc bármilyen élőlényt megeszik, ami nála kisebb, és elég nagy ahhoz, hogy el tudja kapni, vagyis az egértől a nyúlig mindent. Annak ellenére, hogy a nyérc nagyon jól úszik, és bármilyen halat képes elejteni (az angolnát kiváltképpen szereti), nem olyan ügyes vízi vadász, mint mondjuk a vidra, de nem is a hal a fő tápláléka. Inkább télen halászik, amikor a hal lassabban úszik, és könnyebb kifogni a vízből. De a kisebb emlősöket is szereti, mint például az egér, a pocok, a patkány, a mókus és a fiatalabb nyúl. De ha nem talál elég kis vadat, akkor madarakra is vadászhat. És mivel a nyérc mégis csak egy vízi állatka, gyakran vadászik vízi madarakra, főként vízityúkra és fajdtyúkra.
Komoly kártevő
Gyakran láthatunk nyérceket settenkedni a baromfiudvar közelében, de a kutatások azt mutatják, hogy az ilyen jellegű pusztításokra igen kicsi az esély, szinte teljesen elhanyagolható. A gazdák viszont annál bosszúsabbak, amikor a rágcsálók károkat okoznak a baromfiudvarban. A nyércet azzal is gyakran vádolják, hogy olyan folyóparton élő állatokat irt ki, mint a fajdkakas. Viszont vannak olyan folyópartok, ahol a ezek az állatok nagyon jól megférnek egymással.
Szociális ösztönök
A hím nyérc februártól kezdődően elkezd partner után keresgélni. Mivel partnerük nem állandó, területüket elhagyva a környéken kezdenek el kutatni az új nőstény után. A hím nem segít felnevelni a kölyköket, ezek etetésének és felkészítésének feladata mind a nőstényre hárul. A kölykök őszig, amíg teljesen ki nem fejlődnek, az anyjuk mellett maradnak. Ezután elindulnak saját területet keresni. Természetesen nem mindegyik kísérlet jár sikerrel, sok nyérc pusztul el éhen életének első évében.
A tengerimalac fajtái
Abesszin tengerimalac
Az állaton 8 vagy 10 szimmetrikusan elhelyezkedő rozetta (forgó) található. Ennek egyik változata az ún. rozettás tengerimalac, melyen szintén forgók találhatóak, de nem a fajtastandardnak megfelelő módon. A forgók teste mindkét oldalán, szimmetrikusan helyezkednek el. Az abesszin tengerimalac szőre durva, és a forgók miatt összeborzoltnak tűnik.
 |
| Az abesszin tengerimalac |
Angol rövidszőrű tengerimalac
Mint ahogy a fajta neve is jelzi, egy rövid és simaszőrű állatról van szó.
Angol bóbitás tengerimalac
A feje tetején a szőrével megegyező színű forgó található, ezt nevezik bóbitának.
Amerikai bóbitás tengerimalac
Szőre kétszínű, teste színes, a fejtetőn lévő egyetlen bóbita pedig az ACBA standardnak megfelelően kötelezően fehér. A fejdíszen kívül semmilyen más testrésze nem fehér. Más egyesületek fajleírása nem ennyire szigorú, a fejdísz lehet bármilyen más színű is.
Teddy
A Teddy tengerimalacnak rövid és durva szőre van, elnevezése annak a ténynek köszönhető, hogy ez az állat egy Teddy mackóra emlékeztet.
Sheltie
Szőre hosszú, dús, néha a 60 cm-t is eléri. Nincsenek rozettái. Teste felülnézetből könnycsepp alakú.
Perui
Szőre hosszú és selymes. Bóbitája előrelógó, a faron pedig két forgó található. A "sörényt" alkotó szőr a vállakból indul ki, és egyenletesen fedi a fejet. Felülnézetből a teste ovális alakú, első ránézésre nem mindig tudni, melyik végében van a feje.
Angóra
A peruihoz viszonyítva többletrozettákkal rendelkezik, ezek szimmetrikusan helyezkednek el, számuk 4 és 8 között váltakozhat.
Alpaka
A peruihoz képest annyi különbség van szőr tekintetében, hogy az alpakáé inkább rexoid.
Mohair
Hosszúszőrű, az alpakához hasonló, de annál több rozettával rendelkező, rexoid szőrminőségű fajta.
Koronás tengerimalac
Hosszúszőrű, a sheltie és a bóbitás kereszteződéséből származik.
Rex
Szőrzete hullámos, rövid, ruganyos tapintású.
Texel
A rex és a sheltie kereszteződéséből származik. Szőre hosszú, dús és göndör, tapintásra puha és ruganyos.
 |
| Texel tengerimalac |
Merino
Rexoid szőrminőségű koronás,feje tetején egy rozetta található.
Lunkarya
A curly és a perui kereszteződéséből alakult ki, szőre durvább, erőteljesebb, ruganyosabb.
Fajtái:
- perui lunkarya: a far két oldalán egy-egy rozetta található
- sheltie lunkarya: nincsenek rozettái
- koronás lunkarya: a fejtetőn egy rozettával rendelkezik
Létezik egy ún. szatén szőrváltozat is. A szatén tengerimalac bundájára az jellemző, hogy egyes szőrszálak vékonyabbak, esetenként üregesek, így visszaverik a fényt, ez gyönyörű, csillogó megjelenést kölcsönöz neki.
